Első Magyar Látványtár Alapítvány

Az Első Magyar Látványtár Alapítvány 1990 tavaszán jött létre, mint Altorjai Sándor (1933-1979) festőművész művészi hagyatékára és Vörösváry Ákos (1948.) műgyűjteményére épülő művészeti intézmény.

Fő célja a hazai vizuális kultúra csiszolgatása. A kiállításrendezést önálló művészeti ágnak tekinti és ekként gyakorolja.

Modern és kortárs képzőművészeti alkotások, fotók, bútorok, néprajzi és iparművészeti anyagok alkotják a sok ezer tételes gyűjtemény zömét.

A kollekcióban több önálló fejezet is található, ezek közül két jelentős rész a PFZ (piros-fehér-zöld) és a dohányzástörténeti gyűjtemény.

Egyik a nemzet színeinek bárminemű előfordulása, illetve ábrázolása a magas művészetben, néprajzi tárgyakban, jelvényeken, ruhaneműn, nyomdatermékeken, használati tárgyakon, stb… stb… az 1800-as évek derekától napjainkig.

A másik gyűjteményrész alapjait Vörösváry László fektette le több évtizedes gyűjtőmunkával, majd halála után a Látványtár kezelésébe került gyűjtemény gyarapítását, kiteljesítését alapítványunk folytatja, illetve szolgálja.

Mindkét független gyűjteményrész is több ezer darabot számlál és önálló (állandó…) kiállításra érdemes.

» RÉSZLETEK AZ ELSŐ MAGYAR LÁTVÁNYTÁR ALAPÍTVÁNY 1990. MÁJUS 13-ÁN SZÜLETETT ALAPÍTÓ OKRATÁBÓL

RÉSZLETEK ÉBLI GÁBOR:
„A GYŰJTEMÉNY TÜKÖR, MINT A SZEM –
VÖRÖSVÁRY ÁKOS ÉS AZ ELSŐ MAGYAR LÁTVÁNYTÁR” CÍMŰ 2004-BEN SZÜLETETT TANULMÁNYÁBÓL

„Az alapítvány Vörösváry kollekciója mellett Altorjai hagyatékával jött létre 1990 januárjában.”

„… a Látványtár olyan kulturális intézménnyé igyekszik válni, amelyik a tárgyiasult vizuális művészetek – elsősorban a képző-, iparművészet, design és fotó – területén szakmai feldolgozó és köznevelői tevékenységet folytat. A giccs-design és az Altorjai kiállítás az intézmény hatásának szélességét mutatják.”
„A Látványtár gyűjteménye e kiállítási anyagok és a részben (még) vitatott státusú műtárgyak mellett múzeumi értékű darabokat is felsorakoztat Moholy-Nagy László, Korniss Dezső, Anna Margit munkáitól Vaszkó Erzsébet és Román György műveiig terjedően. Akár azt is mondhatnánk, összességében ez egy magán múzeum.”
„A Látványtár gyűjteménye és kiállítói munkája ugyanakkor egészében nézve messze nem kíván egy múzeumhoz hasonulni. Valami megfoghatatlan, de fontos elveszne ezzel.
, írta egy ajánlásában Andrási Gábor már 1996-ban. Vörösváryék munkája egyszerre közelíti és kritizálja a klasszikus múzeumi modellt.”

Kiállításoktól a gyűjteményig

„A művészet iránt családilag fogékony Vörösváry egy ideig egy természettudományi kollekció vágyát táplálta, majd numizmatikával foglalkozott. Művészeti kiállításokat először harminc éve a Hatvany Lajos Múzeumban rendezett. A hatvani közgyűjtemény vezetője a hetvenes években a hivatalosan nem támogatott értékeket felkaroló Kovács Ákos volt. Védnöksége alatt jöhetett létre Vörösváry tárlata Korniss Dezső rajzaiból 1975-ben, majd magyarországi népi faszobrokból a következő évben. Gulácsy Lajos rajzait Vörösváry először Hatvanban, majd 1983-ban, a művész születésének századik évfordulóján már a pesti Fészek Klubban mutathatta be. Innentől kezdve minden évben létrejött egy-egy kiállítása a fővárosban, például a „Meglökött csendélet” (1984), a „Rosa, rosa, neurosa. A háborúban nem a részvétel a fontos” (1985) és a „Mű-zeum” (1989).
Mint a tárlatok címe is jelzi, ezekben már az alternatív, egyéni koncepció is nyíltan teret kaphatott; egyúttal ez nem zárta ki a szélesebb sikert. A Gross-Bettelheim Jolán művészetét bemutató kiállítás nemcsak Budapesten, hanem Kecskeméten és Miskolcon, sőt 1996-ban Passauban is látható volt.”
„A Látványtár intézményi formában éppen azért jött létre, hogy hosszú távú, tartós, a személy életének változásaitól független keretet biztosítson Vörösváry gyűjteményének.”

Itt folytatódik... (Kattintson!)