ALTORJAI SÁNDOR

Az Első Magyar Látványtár Alapítvány az Altorjai életmű jelentős részének őrzője, az Amadeus Művészeti Alapítvány vendégeként kísérletet tesz arra - lehetőségeit és az amaTáR térbeli modern adottságait is figyelembe véve - részben rekonstruálja a legendássá vált 1971-es, Mednyánszky-terembéli tárlatot, kiegészítve az életmű később született néhány fő darabjával. Mivel a művész életében ez volt az egyetlen megvalósult kiállítása,- a Látványtár kísérlete "történelmi" vállalkozás. Nagyon fontos része a tárlatnak, hogy a 1971-es kiállítás "inspirálta" dokumentumok is megismerhetővé válnak az amaTáR fiatal, új generációs művészközössége és közönsége számára.
A fiatal kortárs Amadeus ösztöndíjasok közül pedig Kontur András szobrai szerepelnek Altorjai Sándor festményei mellett.
A kiállításon 16 mű szerepel, az 1971-es anyagból, javarészben a Látványtár gyűjteményének darabjai. A kísérő dokumentumok segítenek megérteni a látogatóknak a hetvenes évek adott kulturális környezetét, amiben az esemény botránnyá fajult és ami miatt nem lehetett Altorjai Sándornak életében több kiállítása.
http://mandarchiv.hu/cikk/2218

forrás: MDP-MSZMP Iratok Osztálya, 288.f. 36/1971/12.ôe.1-2.

Gyagyaista kiálítás-megnyitó és a kiáltványAltorjai Sándor kiállításának
megnyitása
(1971. március 5. Mednyánszky Terem, Budapest)

Altorjai a fekete szemüveges Erdély Miklós mögött áll és mondatról
mondatra fülébe súgja a gyagyaista kiáltványt (E.M. írása). E. M. minden
mondatot hangosan megismétel. Szemüvege mögött kamillateás vatta van. A
felolvasás végeztével E.M. egy kalapáccsal betöri szemüvege mindkét
üvegét. Két fia, Gyuri és Dani kamillateás vattát osztanak ki a közönség
között.

A kiállításon számos "Gyagya bácsi" festmény volt bemutatva.

****************

Jegyzetlapok egy soha el nem készülô gyagyaista kiáltványból

Gyagya bácsi még édes dajkáját, a Dadát sem érti meg
Értetlenségében a gyagyaizmus engedélyezi a táblaképfestészetet,
mert miért pont a táblaképfestészetet ne engedélyezné
a festészeti gyagyaizmus a festéket nem szívesen befolyásolja
Gyagya bácsi szívesen lemond arról, amihez kedve van, és nem
szívesen követi el azt, amihez nincs kedve
a tilosról ugyanúgy képtelen fogalmat alkotni, mint a kötelezôrôl
Gyagya bácsi, ha beteg, az engedékenység meggyógyítja
rendszerint saját engedékenysége
Gyagya bácsi bizonytalansága nem terjed odáig, hogy némely dologról
ne állapítsa meg, hogy fölösleges
Gyagya bácsi számára legtöbb dolog tökéletesen fölösleges
Gyagya bácsi minden békülékenysége ellenére sincs magával kibékülve
Gyagya arra menne, amerre terelik, de nem tudja megállapítani merre
terelik
Gyagya nem érti, hogy miért terelik
Gyagya bácsi befelé fordul, és kint találja magát
Gyagya bácsi kifelé fordul és bent találja magát
Gyagya bácsit templomajtókban elfogta a félelem, hogy nem eléggé
gyagya
A csillagos égre emeli szemét és látja, hogy a gyagyaság végtelen
Gyagya bácsi mentôl kevesebbet ért, annál tisztábban lát...
(Erdély Miklós)

Altorjai Sándorról (Pataki Gábor művészettörténész írása)

Altorjai Sándor –bár neve s művészete a szélesebb közvéleményben jelentőségéhez mérten kevésbé ismert – a XX. sz. második felének egyik legjelentősebb magyar képzőművésze. Ezt nemcsak az e tekintetben ugyancsak ritka honi szakmai konszenzus támasztja alá, hanem kiemelkedő – Csontváryhoz, Rippl-hez mérhető - nemzetközi művészettörténeti recepciója és reputációja is – hisz néhány reprezentatív műve rendszeres szereplője a korszak művészetével foglalkozó megakiállításoknak is. Úgy tűnik, hogy a külföldi szakemberek is mindinkább felismerik művészetének azokat a sajátos vonásait, melyekkel egyidejűleg kapcsolódik s kötődik a kor egyetemes tendenciáihoz, így a pop arthoz, a Nouveau Réalisme-hoz vagy akár az individuális mitológiák megfogalmazásaihoz, emellett azonban gyökerei szinte eltéphetetlenül kötik a magyar művészethez, az avantgárdhoz éppúgy, mint a hagyományokhoz, a magyar közeghez, a Balatonhoz s a Káli-medence dombjaihoz. Művészete bizonyító erejű példa arra, hogy Magyarországon, ill. Közép-Európában minden represszió s elzártság ellenére univerzális jelentőségű életművek születhettek az 1960-as, 70-es években. Alkukat nem ismerő, etikus személyiségének vállalása, s műveibe való transzponálása úgyszintén egyedivé, rendkívüli értékekkel bíróvá teszik művészetét.